Jobb látás egy új szemüveggel

Dirk Siemsen szakképzett optikus és a  göttingeni (Németország) mahrt und hoerning tulajdonosa. Új betege több, mint 30 éve hord szemüveget. Problémái voltak az éjszakai és 3D-s látásával, panasza volt a nappali fényre való érzékenységére és rövidlátó is volt. Sajnos, hosszú távon eddig egyik szemüvege sem biztosította azt az optimális látást, amire szüksége van. A BETTER VISION utána járt, hogy miként találta meg az optimális szemüvegét és miért volt olyan fontos a binokuláris látásának vizsgálata a megoldás megkereséséhez.

Dirk Siemsen: Az az igazság, hogy ez a beteg nem volt különleges eset a mahrt und hoerning számára. Minden egyes betegünknél a kritikus kérdés az, hogy mitől egyedi a látása. Minden egyes beteg látását minden rendelkezésre álló optikai eszközzel próbáljuk optimalizálni a maximális éleslátás elérése érdekében. Rengeteg időt fordítunk erre a folyamatra.

Először is alapos kórtörténetet veszünk fel. Kikérdezzük a beteget mind munkahelyi, mind szabadidős nézési szokásairól. Kiderítjük, hogy milyen látási problémájuk van. Megkérdezzük, hogy szenvednek-e olyan betegségekben, amelyek befolyásolhatják a látást, voltak-e jelentős stressz hatása alatt vagy észleltek-e fejfájást vagy izomfeszültséget. És ha igen, akkor ezek, mint például a fejfájás, miben jelentkezett. Ezt követően elemezzük a beteg látásteljesítményét az i.Profiler használatával, elvégezzük a szemfenék – különösen a látóidegfő – vizsgálatát a szemfenék-kamerával, és ellenőrizzük, hogy a betegnek van-e szürkehályogja... természetesen a betegségek kezelése a szemorvos feladata. Számunkra a refrakciós folyamat előkészítő szakasza a szemek transzparenciájáról és teljesítményéről nyert benyomás. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy szorosan együttműködjünk a szemorvossal.

Ugyancsak kritikus, hogy megfigyeljük a beteg testtartását. Ezt könnyedén megtehetjük a szem vizsgálata során a szemvizsgáló helyiségben. Egyes fej- és testmozdulatok vajon befolyásolják-e a beteg látását? Ezáltal levonhatjuk az első következtetéseket. Pontosan ez történt azzal a beteggel is, akiről beszélgetünk.

Dirk Siemsen:  Mindnyájan mások vagyunk, ami azt jelenti, hogy szemeink nem mindig néznek egyenesen előre úgy, ahogy kellene. Például könnyen lehet, hogy egy szemüveget viselő személy szemei kissé kifelé néznek, ha nem mozgatja. Ez azt jelenti, hogy a személy vezérszeme – amivel mindenki rendelkezik – úgy használja az izmokat, hogy a vezérszem nézzen egyenesen előre. A másik szem ehhez a helyzethez igazodik. A két szem által alkotott kép nem optimális, de agyunk alakítja át, hogy helyesen jelenjen meg. Ez a probléma nem mindenkinél jelentkezik, de sok embernél okoz megterhelést hosszabb távon. A beteg látásteljesítményét magas szinten tarthatjuk és csökkenthetjük ezt a terhelés azzal, hogy a szemüveglencséket a két szem együttműködéséhez optimalizáljuk. Gondolja át: ha a binokuláris látás egyik lencséjét helytelenül korrigáljuk 0,25 dioptriával, ez a látásteljesítmény akár 30 %-os csökkenéséhez is vezethet. Ezért kell pontosan dolgoznunk és megvizsgálni a két korrigált szem együttműködését minden korrigált dioptria esetén a látásvizsgálat során. Ha valamit módosítok a bal szemnél, akkor az hatással lesz a jobb szemre is...  

Dirk Siemsen:  Az ő esetében egy függőleges trópia volt a probléma. A szemei nem nyújtották az optimális egyenes irányú látást, és nem csak egy adott szögből való nézéskor, hanem felülről nézéskor sem. Ez hosszabb távon problémákat okozott a betegnek. Nem rendelkezett ennek a hiányosságnak a megszüntetésére alkalmas lencsékkel. A látási terhelést a lencsékbe épített prizmákkal szüntettük meg, amelyek a rejtett kancsalság néven ismert állapotot korrigálják.

Dirk Siemsen:  A szemek kialakulása és a szemizmok hossza genetikailag programozott – és egyben örökletes. Gyermekként vagy fiatal felnőttként egyes hiányosságokat képesek vagyunk kompenzálni. A kor előrehaladtával, valamint az élet stresszel teli időszakaiban ez a képesség csökken. Néha észleljük ezt a terhelést – fejfájás vagy izomfeszültség formájában – de ezek a tünetek elmúlnak és csak idősebb korban észlelhetők ismét.  

Dirk Siemsen:  Ez igaz. Számomra az a legfontosabb, hogy segíthessünk a betegen. Nem csak ennek az egy női betegnek tudtunk segíteni. Az ő esetében az ismétlődő fejfájások két hetes hozzászokási időszak után elmúltak, csakúgy, mint az a kellemetlennek tűnő érzés, hogy szemüvege nem optimális minden helyzetben. Szemének nappali fényérzékenysége jelentősen csökkent. Azt is megkérdezte, hogy ezen túl hozzászokás alakulhat-e ki a szemüvegéhez. A válasz egyszerű volt. Azt mondtam neki, hogy ha úgy dönt, hogy nem viseli az új szemüvegét, akkor a látása pont olyan lesz, mint korábban. Mi mást mondhattam volna?  

Dirk Siemsen:  Első és legfontosabb szempont az, hogy minden egyes betegünk egyéni látásigényei érdekelnek. Mindent megteszünk, hogy látásteljesítményük magas szinten maradjon és szükség esetén a terhelésük csökkenjen. Ezért rengeteg időt fordítunk arra, hogy megbeszéljük a beteg kórtörténetét, elvégezzük a látásvizsgálatot és vásárlás után is tanácsot adjunk betegeinknek.

Ha a binokuláris látás rendben van, akkor mindkét szem azonos módon látja a tárgyat. A rejtett kancsalság esetén a szemmozgató izmok kiegyensúlyozatlansága áll fenn, ami az ilyen állapottal küzdő személytől jelentős energiát követel meg. Ha a szemek a leginkább feszültségmentes pozíciót vennék fel, akkor az eredmény kettős látás lenne. A rejtett kancsalságban szenvedő emberek hajlamosak ennek a látásproblémának az (önkéntelen) kompenzálási kényszerére, ami sok féle panaszt eredményez. Jó hasonlat a normál testfelépítéstől való eltérés, pl. az egyik láb rövidebb, mint a másik. Ez gyakran hátfájást és feszültséget eredményez, amit megfelelő talpbetéttel könnyen lehet kompenzálni. A prizmás szemüveglencsék a rejtett kancsalságot képesek kompenzálni.